Római katolikus templomunkat, Havas Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel, ezért augusztus 7-én, vasárnap tartja búcsú napját. Idén is szeretnénk folytatni a tavaly felélesztett hagyományt, miszerint a templom búcsú napja egyben az egész település ünnepe is.
Ezért a 10 órás ünnepi szentmisét követően, 11 órától szeretettel várjuk budakeszi minden polgárát közös ünneplésre, beszélgetésre, zenehallgatásra, gyermekekkel való közös játékra a templom sekrestyéje melletti téren. Lesz mód könyvek, és a Budakeszin alkotó művészek műveinek vásárlására, hallgathatunk élő sváb zenét, kóstolhatunk finom borokat. Aki teheti, süteménnyel és innivalóval járuljon hozzá a közös ünnepléshez. (A mise előtt már lesznek kirakva asztalok, ahol tudjuk fogadni.) Az összejövetel kb. 13 óráig tart. (Eső esetén a templommal szembeni Szent László házban találkozunk.)
Tervezett program:
10:00 Ünnepi szentmise
11:00 Sváb fúvós vagy sramli zene
11:20 Hagyományőrző Kórus énekel
11: 30 Férfi sváb kórus énekel
12:00 „Úr angyala” ima a déli harangszót követően
11:00 – 13:00 Játszóház gyerekeknek – kürtős kalács sütés, nemezelés, fafaragás, gyöngyfűzés, patchwork készítés
11:00 – 13:00 Könyvek, fazekas, kerámia, fából készült és patchwork művészeti tárgyak, borok vására
11:00 – 13:00 Agapé, borkóstolás, beszélgetés, jókedv
18:30 Vesperás – az esti szentmise előtt Mária ünnepi zsolozsmát imádkozunk.
20:00 Orgonahangverseny – Bartl Erzsébet orgonaművész barokk műveket ad elő templomunkban:
J. S. Bach: D-dúr Prelúdium és Fúga
J. S. Bach: e-moll Triószonáta
J. S. Bach: c-moll Fantázia és Fúga
D. Buxtehude: fisz-moll Prelúdium
F. X. Murschhauser: Aria pastoralis variata
J. S. Bach: e-moll Prelúdium és Fúga
A belépés díjtalan, a koncertező orgonistát kivetítjük.
A jubileumi koncertsorozat következő hangversenyére szeptember 3-án, szombaton, este 8 órakor kerül sor, melyen fellép: Kalocsay Károly orgonaművész.
Budakeszi Városi Búcsú
Összejövetelünket követően, 13:00 órától a Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében a Széchenyi István Általános Iskola udvarán – közkeletű nevén KRESZ parkjában – nagyszabású városi búcsú megrendezésére kerül sor. A színpadon hagyományőrző kórusok, táncegyüttesek, zenekarok sora lép fel! A németországi Westenholz táncegyüttese is ellátogat városunkba. A családok számára kézműves foglalkozások, és egyéb szórakoztató produkciók – mint például körhinta – mézeskalácsos, lufisok lesznek. A szervezők gondolnak az éhes gyomrokra és száraz torkokra is. Nagy szeretettel várnak minden ünnepelni kívánó testvért, polgárt a német “kisebbségi” szervezők este 19 óráig.
Ünneplés Vatikánban
Augusztus 5-én, Havas Boldogasszony liturgikus ünnepén délelőtt 10 órakor Bernard Francis Law bíboros, a Santa Maria Maggiore bazilika főpapja mutat be szentmisét az ún. Liberiánus bazilikában, Szűz Mária római főtemplomában. Délután ugyancsak ő vezeti az ünnepi vesperást. Este fél 10-kor, immár 23. alkalommal ismét hó borítja majd a Santa Maria Maggiore bazilika előtti teret, felidézve a IV. század közepén bekövetkezett csodás havazás emlékét. A hagyomány szerint a 352-366 között uralkodó Szent Liberius pápának álmában maga a Szűzanya adta tudtára, hol építsen számára méltó templomot Rómában. A pápa csodás álma 366. augusztus 5-ére virradóra történt. Aznap reggel a Szentatya kinézve palotája ablakain, Róma hét halmának egyikén, az Esquilinuson fehéren tündöklő havat pillantott meg. A természeti csodát a Szűzanya jeleként értelmezte, ezért ezen a helyen építették fel a Santa Maria Maggiore bazilikát, amelyet azután augusztus 5-én szenteltek fel. Kétszáz esztendővel e csodás nyári hóesés után, a jogtudós bencés szerzetesből pápává választott Nagy Szent Gergely uralkodása idején (590-604) gyógyíthatatlan ragály, a pestis pusztított Rómában. A jámbor nép végső menedékét az Istenszülőnél kereste, és az ő bazilikájának – Szent Lukács evangélista keze munkájának tulajdonított – oltárképét hordozták körbe könyörgő menetben, a városban. A körmenetet maga a nagy pápa vezette. Amikor Hadrianus császár síremléke, az Angyalvár elé ért a körmenet, a magasságból a szeráfi kórus énekét hallották:
“Mennyek Királyné asszonya, örülj, szép Szűz Mária!”
Látták, amint az Angyalvár tetején álló hatalmas ércangyal kivont kardját lassan visszasüllyeszti a kardhüvelybe, jelezvén, hogy véget ért a pestis dúlása. Mire visszatért a körmenet a bazilikába, a járvány megszűnt. E csodás esemény hatására Havas Boldogasszonynak járványelűző, betegségoszlató szerepet tulajdonítanak.
A római városi vezetőség kezdeményezésére a bazilika előtti tér szolgál színpadként ahhoz a nagy hatású előadáshoz, amely Haendel és Bach zenéjével, fény- és árnyjátékkal, rendkívüli hangeffektusokkal idézi fel a Havas Boldogasszony ünnepéhez fűződő hagyományt. A rendezvény egyik célja hídként összekapcsolni Rómát és a Vatikánt, tiszteletben tartva az 1500 éves hagyomány szellemiségét.
Ki nyerhet búcsút?
A búcsú nem a bűnök bocsánata, és önmagában nem teszi igazzá az embert. A búcsúkról szóló tanítás és az Egyház gyakorlata azonban szorosan kapcsolódik a bűnbocsánat szentségéhez. A legrövidebb meghatározás szerint: „a búcsú a már megbocsátott bűnök után visszamaradt ideig tartó büntetések elengedése.” Az új katekizmus szerint (1993) ezért, hogy megértsük az Egyház ezen gyakorlatát, látni kell, hogy a bűnnek kettős következménye van: elfordulás Istentől, sőt egyes esetekben az Istennel való kegyelmi közösség elvesztése és az evilági értékekhez való bűnös ragaszkodás. Mindkettő a bűn természetéből következik. Hittétel, hogy Isten a bűnösséggel és az örök büntetés adósságával együtt nem mindig törli el az ideiglenes büntetések adósságát.
A Szentírás történeti példákkal igazolja, hogy Isten a bűn megbocsátása után is szokott kiszabni ideigtartó büntetéseket. Így történt az ősszülők (Ter 3,15) esetében vagy Dávid király történetében (2Sám 12,13). A bűnbánat szentségében mi is elnyerhetjük bűneink bocsánatát és az örök büntetés adósságát, de ezek után is megmarad az ún. ideigtartó büntetés, amelyért vagy itt a földön, vagy a túlvilágon kell szenvedések által elégtételt nyújtanunk. Isten végtelen irgalmassága azonban lehetővé teszi, hogy ezt az “adósságot” rendezzük önkéntesen vállalt vezeklésekkel. Elégtételt nyújthatunk Istennek a bűnbánat szentsége keretében, az elvállalt és teljesített penitencia elvégzésével, egyénileg választott bűnbánati cselekedetekkel, és harmadszor búcsúnyerés által. Az elégtétel és a búcsú között az különbség, hogy az elégtétel esetében mi igyekszünk „jóvátenni” bűneinket, a búcsú esetében pedig az Egyház nagylelkűen segít a bűnbánó és vezeklő emberen. Az Egyház jóvoltából elbúcsúzhatunk az ideigtartó büntetésektől.
Nemcsak az irgalmas Isten, hanem az Egyház, mint lelki-kegyelmi közösség is segít rajtunk. Az Istennel létrejött kiengesztelődés ugyanis nem zárja ki, hogy a bűn bizonyos következményei visszamaradjanak, melyektől még tisztulni kell. Isten megbocsátja bűneinket, de ezzel még nem fejeződik be teljesen lelki újjászületésünk.
A bűnök következtében megjelenő „lelki sebek” csak lassan gyógyulnak be. Az ember lelki regenerálódása egy hosszú és összetett folyamat. Ebben segítségünkre siet az Egyház többek között a búcsú intézményével is. A hagyományos teológiai megfogalmazás szerint a búcsú az ideigtartó büntetés elengedése. A mai ember számára nehezen érthető ez a meghatározás, mert nem nagyon érti, hogy miféle ideigtartó büntetésről van szó. Hiszen, ha Isten megbocsátotta bűneinket, akkor hogyan beszélhetünk ezekről az ideigtartó büntetésekről? Éppen ezért a pápai enciklika és a mai teológia szívesebben beszél a bűn okozta lelki sebek begyógyulásáról.
Tehát a búcsú: Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése részben vagy teljesen, melyeket a katolikus hívő, aki megfelelően felkészült és teljesítette a kiszabott feltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli, és abban részesítheti tagjait.
A búcsúnyerés tárgyát és mértékét a penitencia átváltoztatás fogalmából érthetjük meg, amit az Egyház a búcsú által elenged: az a büntetés-adósság, amiért a földön vagy a túlvilágon kellene szenvednie a bűnétől már megtisztult embernek. A mai teológusok a büntetéseken kívül ideszámítják a bűnök lényegéből folyó károsodásokat, a bűnös kívánságokat, a bűnre való hajlandóságot, amelyektől meg kell tisztulni, hogy az elnyerjük az örök életet.
Az elengedett büntetés adósság mértékét a teljes vagy részletes búcsú kifejezéssel szoktuk meghatározni. A teljes búcsú az összes ideigtartó büntetések elengedését jelenti; nagy kegyelmet nyújt általa az Egyház a híveknek. Ehhez képest túl kevés az a jócselekedet, és imádság, amit végeznünk kell érte. A régebbi engedmények alapján túl sok volt az alkalom is, amikor teljes búcsút lehetett nyerni. A búcsúnyerés a hívek cselekedeteihez van kötve és nem tárgyakhoz, illetve helyekhez, de a cselekedetek kapcsolatosak lehetne bizonyos tárgyakkal és szent helyekkel. Ezt olvassuk például a búcsúk imakönyvében:
„Az a hívő, aki bármely pap által megáldott kegytárgyat (feszületet, keresztet, olvasót, skapulárét, érmet) áhítatos lélekkel használ részleges búcsút nyer.”
Megemlíthetjük még, hogy a teljes búcsú elnyeréséhez nemcsak annak a cselekménynek elvégzése szükséges, ami búcsúval van ellátva,hanem még a következő három feltétel elvégzése is: szentgyónás, szentáldozás, imádság a pápa szándékára (1 Miatyánk, 1 Üdvözlégy), azonfelül szükséges még, hogy az illető egyáltalán „ne vonzódjék semmi bűnhöz,még bocsánatos bűnhöz sem.“
A búcsú gyakorlata arra döbbent rá bennünket, hogy a keresztény ember egy kegyelmi közösség tagja, és ez a közösség nagylelkűen segít rajtunk. A keresztény ember tehát nincs magára hagyva megtérése útján. Krisztus által élete kapcsolódik a többi keresztény életéhez. A pápa bullája szerint “a búcsú elnyeréséért imádkozni azt jelenti, hogy belépünk e lelki közösségbe és egészen megnyílunk a többiek felé, hiszen a lelki életet sem éli senki egyedül önmagának.
Az Egyház nem adta fel, és nem is adhatja fel az isteni kegyelemnek azt az eszközét és ajándékát, amelyet a búcsú jelent, hanem inkább „felkínálja híveinek és óhajtja, hogy úgy szeressék korunkban is, ahogy szerette az elmúlt századok keresztény népe.” Hogy azonban ez az óhaj valósággá váljék, az nemcsak a papokon múlik, hanem a hívektől is függ. Ehhez az első lépés az, hogy ismerjék meg mindannyian az Istennel való kiengesztelődésnek ezt a kiváló eszközét, amit a búcsú jelent.
Forrás: Keszi Harangszó